Van 2 porckorong sérvem közel 10 éve. Minden évben 1 -2 alkalommal hosszú napokra ágyba kényszerít, néha egy tüsszentés , de van mikor még az sem kell hozzá. Gondolom sokan tudják miről van szó.
2012 novemberben egyik reggelen szörnyen fájt a derekam minden előzmény nélkül. Semmi rossz mozdulat, tüsszentés, emelés nem előzte meg.
Bekapkodtam a szokásos fájdalomcsillapítót, volt is hatása de mivel fogytán volt elmentem a háziorvosomhoz. Felírt gyógyszereket és azt tanácsolta, hogy 1 hétig feküdjek .
gy hét után visszamentem hozzá, hogy baj van mert a jobb lábam nem úgy működik ahogy eddig.
Tovább kellett szedjem a gyógyszert és legyek türelemmel és még mindig fekvés. Azt mondta rendesen fog működni majd ha már nem fáj. Hiába mondtam , hogy a lábam nem is fáj hanem egyszerűen nem működik...
Újabb egy hét telt el, már mozdulni sem tudtam a derekam miatt, a vádlim meg már lötyögött mint egy mosogatórongy. Hihetetlen , hogy milyen hamar leépülnek az izmok.
Mikor már azt hittem végem van, kihívtuk a mentőket. Hát hatalmas segítséget kaptam tőlük :( ...
Rám néztek, közölték, hogy tegyünk egy takarót a földre, feküdjek rá és maradjak is ott. Csillagokat láttam de lemásztam a földre ahol kaptam egy Algopyrin szurit majd elmentek.
Este már a sürgősségin kötöttünk ki ahol mikor meghallották a "mentős sztorit" azt mondták jelenteni kellett volna mert ezt senkivel sem tehetik meg és rögtön kirúgták volna Őket...
Persze be kellett feküdnöm a kórházba, 1 hétig gyógyszerek és infúziók csökkentették a fájdalmamat.
Közben kiderült, hogy leszakadt a sérv egy darabja és el kell döntenem, hogy legyen -e műtét.
Persze a lábam továbbra sem működött.
Egy hét után hazaküldtek.
Pihenjek sokat, szedjek gyógyszereket és szép lassan a leszakadt darabka fel fog szívódni.
Egy nap elteltével megint rémes fájdalmak jöttek. Háziorvosom adott beutalót neurológiára, időpontot kértem, JANUÁR 22 a volt a legközelebbi ... Jó vicc ugye ???
Szóval ha megszakad az ember a fájdalomtól és lebénul akármije , nyugodjon meg és várjon több mint 1 hónapot!
Péntek volt....
Utolsó reményem az OITI volt. Férjem telefonált, közölték, hogy BEUTALÓ KELL . Persze nem hagyta magát könnyen lerázni .Felolvasta az előző zárójelentést ami gondolom komolyan hangzott , mert a recepciós hölgy rögtön felhívta az akkor éppen ügyeletes idegsebészt és elmondta Neki amit hallott. Az idegsebész annyit mondott, hogy rögtön menjünk be hozzá.
Egy óra várakozás után behívott a doki aki első pillantásra nagyon szimpatikus volt.
Fél perc alatt megnézte a CT felvételt , nagyjából 3 mondatot váltottunk majd közölte, hogy vasárnap befeküdni és hétfőn műt... mert a fájdalommal Ő nem foglalkozik, azt kezelni lehet de ha bénulást lát akkor nem halogat semmit.
Na jól megijedtem, de éreztem, hogy nincs más megoldás!
Végül dec. 19-én megműtöttek, és 21-én haza is engedtek. Az altatás amitől elsőre mindenki fél nagyon érdekes volt, csodás volt a csapat aki ott sürgött - forgott, a műtét jól sikerült és az idegsebészeti osztályon a nővérek egyszerűen tündérek voltak! Voltam már párszor kórházban de ilyent sosem tapasztaltam, a nővérek kivétel nélkül nagyon kedvesek, figyelmesek, barátságosak és ha valaki megnyomta a csengőt fél perc sem kellett és ott voltak.
Az orvosom Dr. Nagy Gábor PhD idegsebész szakorvos fiatal és hihetetlenül profi , törődik a betegeivel, nagyon barátságos, közvetlen, nem jár a fellegekben , tulajdonképpen olyan mint egy jó barát :)
Nem ígért semmit a bénulásommal kapcsolatban, azt mondta így van esély a javulásra, ha nem műt meg akkor nincs esély.
Azóta szépen javulok, még mindig sokat fekszek és hamarosan tornára fogok járni :)
A lábam mozog, bár még gyenge de türelem rózsát terem :)
